Wass Albert:  El�hang

Volt egyszer egy ember, az � h�za udvar�n oszlopot �p�tett az � Isten�nek.

De az oszlopot nem m�rv�nyb�l faragta, nem k�b�l �p�tette, hanem ezer meg ezer apr� csill�ml� homokszemcs�b�l, �s a homokszemcs�ket k�ddel k�t�tte �ssze.

�s az emberek, akik arra j�rva l�tt�k, nevettek rajta �s azt mondt�k: bolond.

De az oszlop csak �p�lt, egyre �p�lt, mert az ember hittel a sz�v�ben �p�tette az � Isten�nek.

�s amikor az oszlop k�szen �llott, az emberek m�g mindig nevettek �s azt mondt�k: majd a legels� sz�l �sszed�nti.

�s j�tt az els� sz�l: �s nem d�nt�tte �ssze.

�s j�tt a m�sodik sz�l: �s az sem d�nt�tte �ssze.

�s ak�rh�ny sz�l j�tt, egyik sem d�nt�tte �ssze, hanem mindegyik sz�pen kiker�lte az oszlopot, amely hittel �p�lt.

�s az emberek, akik ezt l�tt�k, csod�lkozva �sszes�gtak �s azt mondt�k: var�zsl�. �s egy napon berohantak az udvar�ra, �s led�nt�tt�k az � oszlop�t.

�s az ember nem szitkoz�dott �s nem s�rt, hanem kiment megint az � udvar�ra �s hittel a sz�v�ben kezdett �j oszlopot �p�teni az � Isten�nek.

�s az oszlopot most sem faragta m�rv�nyb�l, sem nem �p�tette k�b�l, hanem megint sok-sok apr� homokszemcs�b�l, �s a homokszemcs�ket k�ddel k�t�tte �ssze