Messze idegenben

Messze idegenben, a z�g� tenger partj�n,
F�nyes fogad�ban ettem a vacsor�m.
L�nyok k�n�lgatt�k hozz� a kenyeret,
�n is vettem egyt�l, halv�ny volt, remegett.

Nem tudtam mi b�ntja, m�rt k�nnyes k�t szeme,
Megsajn�ltam nagyon, f�jhatott a sz�ve.
Aki csak r�n�zett nem v�lhette m�sra,
Szerelem hervassza, sz�ve s�v�rg�sa.

Sz�p volt, sz�p volt a l�ny, itta a magyar sz�t,
Meg�llt asztalunkn�l, sz�lt volna, m�gse sz�lt.
Csak n�zett verg�dve, majd k�nnye megeredt,
Let�r�lte k�nny�t, �gy adott kenyeret.

M�g a p�nzt v�ltotta, �s b�san visszaadott,
Feln�zett egy sz�ra: ��n is magyar vagyok.�
K�nny, meg a magyar sz� testv�rt hozott k�z�nk,
Tudtuk m�r mi b�ntja, m�rt j�tt s�rva fel�nk.

Szava, mint a k�nnye megeredt �s csengett,
Elmondott mag�r�l �r�m�ben mindent.
Hogy �lm�ban elj�r minden �jjel �jra,
A vir�gos, dombos �ldott Dun�nt�lra.

Mindene megvolna, soha nincs panasza,
M�gis sz�molgatja mikor mehet haza.
Nem nyughat a sz�ve, csak hazai t�jon,
Illatos, vir�gos, sz�p Magyarorsz�gon.

Addig is m�g j�het, azt �zeni vel�nk,
�Minden m�s keny�rn�l jobb a mi kenyer�nk.�
Mikor ezt kimondta, r�borult a falra,
S k�nj�t beles�rta egyetlenegy jajjba.