"... Sokan hisznek abban, hogy valamilyen különleges, meghatározott sorssal születnek a földre. S noha ebben az elvben megbújik az igazság, ez csak egy metafora, egy tanmese az elme számára. A létezés valójában összetettebb, és nem ennyire egysíkú. Noha a tudatodnak köszönhetően - amely már a születésed pillanatában, sőt előtte is létezik - valóban van egy széles utad, amelyen keresztül megtestesülsz, ezt az utat nem igazán lehet átlátni. És nem is kell. Mert csak addig jársz egy utat, amíg nem látod az elejét és a végét - csak azt láthatod át, amiben nem vagy benne. Úgyhogy amig élsz, a sorsodat nem ismerheted meg teljesen. Ha azonban így van, minek fogadod el a sorstöredékek útmutatását? Ha nem látsz át teljesen egy ösvényt, miért mész rajta végig vakon? Hiszen lehet, hogy a szakadékba vezet."

"Egyszerűen csak láss. Ha már tele a fejed a tudományokkal, ha már betéve tudod a lexikonokat, ha már csípőből lököd a válaszokat, de még mindig boldogtalan vagy az Életben, akkor Egyszerűen csak láss. Ha már elvégeztél minden tanfolyamot, ha már meghallgattál minden gurut, ha már eleget analizáltak a heverőn, de még mindig bizonytalan vagy az Életben, akkor Egyszerűen csak láss. Ha már meghallgattál minden papot, ha már kívülről fújod a szent szövegeket, ha már megjártad az egyházakat, de még mindig csalódott vagy az Életben, akkor Egyszerűen csak láss - mert csak Te találhatod meg a boldogságod, csak Te teremtheted meg a biztonságod, csak Te láthatod meg az igazságod, csak Te élheted az Életed. Te. Senki más."

„Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha meg megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét. Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire amikor valóban Boldog vagy, akkor eltűnnek az indokok. Sőt, még te is eltűnsz: amikor te magad vagy a Boldogság, akkor az egod, az elméd megszűnik! Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság. S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod, hogy boldog legyél? Mindenért és semmiért.”

„Sose foglalkozz mások életével. Minek teszed? Hisz ott a saját életed. Éld azt. Ha már mások életével foglalkozol, ha már mások múltjában vájkálsz, akkor csak menekülsz önmagad elől. Futsz a saját lényed, a saját jelened elöl. Természetesen az egod megpróbálja elhitetni veled, hogy csak azért foglalkozol mások életével, hogy tanulj a hibáikból. De ez csak egy kényelmes önbecsapás: nem tudsz más hibájából tanulni, mert csak az a tiéd, amit megélsz, megtapasztalsz. Ha más „hibájából” okulva te nem teszel meg valamit, akkor csak kihagyod a tapasztalás csodáját – pedig csak az az ember értékeli s becsüli igazán a tüzet, aki már megégette magát… Úgyhogy ne foglalkozz mások életével. Csak arra fogod használni, hogy megítéld az embert, s a nagy véleményformálás közben nem fogod meghallani azt, amit mond – pedig egy gyilkos szájából megszülető szavak is adhatnak csodát neked. S ne is tömd tele a fejed híres emberek önéletrajzaiban szereplő adatokkal, mert hát könnyen lehet, hogy egyetlen szó sem igaz az egészből. Egyetlen valaki viszont biztosan valódi: Te. ”

„Ha lenne egy új életem akkor arra figyelnék, aki hallgat s nem törődnék azzal, aki beszél; akkor hallgatnék, amikor te megszólalsz, s csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz. Ha lenne egy új életem, akkor megélném azt, mi szívemben táncol, s lenyelném azt, mi fejemben tombol; akkor őszintén kimutatnám az érzéseimet, s nem szégyellném megélni a tieidet. Ha lenne egy új életem, akkor megtenném azt, mit félek megtenni, s elfelejteném azt, mit meg akarok tenni; akkor nem szégyellnék tőled tanulni, s nem akarnék neked papolni. Ha lenne egy új életem, akkor sosem várnék, azonnal cselekednék, s nem aggódnék a következmények miatt; akkor elfogadnám azt, mit az élet ad, s enyém lenne a pillanat.”

A. J. Christian

http://www.ajchristian.hu/01fooldal.html

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.