Voilá!

Guy Fawkes 1570 április 13-án született Yorkban, katolikus családban. Ez még nem lett volna baj, később a katolikus iskolában számos barátra tett szert, akik azért erősen befolyásolták a fiatal Guyt. Ne feledjük, hogy a vallásháborúk korában járunk, amelyek nem csak a kontinensen okoztak mindenfélét, hanem bizony angolországban is, ahol éppen terjeszkedett a meglehetősen friss anglikán egyház.

Fiatalon Fawkes harcol is a spanyol katolicizmusért, katonaként szerzi meg puskaporügyi tapasztalatait. A spanyol ügyért tíz évig harcol, a sok közös élmény spanyol bajtársaival odáig fajul, hogy a ranglétrán való felkapaszkodás mellett felveszi a Guido nevet is.

Miután I. Jakab király finoman szólva sem volt nyitott a katolicizmusra, a spanyolokkal vívott háborúk után nem volt kellemes katolikusnak lenni arrafelé, még a katolikus főrangokra is rossz idők jártak. 1604-ben a Hampton Court-i konferencián Jakab nem sokat vacakolt, miután a protestánsok is és a katolikusok is támadták az anglicizálás miatt, kerekperec megmondta, hogy aki nem igazodik, az ráfázik, itt az anglikán egyház, tessék szépen besorjázni. Az áttérni nem szándékozók előtt ekkor lett teljesen nyilvánvaló, hogy itt a jövőben nem lesz nagy bolt katolikusnak vagy protestánsnak maradni, legalábbis amíg Jakab él.

Ekkor született meg a királyt , eltávolító összeesküvés gondolata. Az értelmi szerző nem a lánglelkű Fawkes, hanem egy Robert Catesby nevű illető volt. Catesby igen rangos család sarja volt, katolikus hitükhöz mereven ragaszkodó felmenői között volt III. Richard tanácsadója is, a család pedig szoros szálakkal kötődött a jezsuitákhoz. Robert 1601-ben már megégette magát összeeskövésügyben, amikor Erzsébet királynőt próbálták eltávolítani a hatalomból, de akkor vagyonelkobzással megúszta a dolgot, mert nem volt túl nagy szerepe a kalandban.

Négy évvel később viszont azt eszelte ki, hogy nem csak Jakab királyt kell megölni, hanem szimplán fel kell robbantani az egész parlamentet és kész. A terv nem volt túl bonyolult, és később sokat egyszerűsödött is, amikor kiderült, hogy a katolikus hit elszánt védelmezői nem tudnak alagutat ásni a parlament alá, úgyhogy ravasz megoldásképpen, egyszerűen pincéket vettek bérbe ott. Catesby, élve a remek lehetőséggel, amelyet Guido katonai tapasztalata jelentett, Fawkesra bízta a kivitelezést, akinek szakmai irányítása mellett, 1605 márciusában, elrejtettek vagy nyolcszáz kiló lőport, harminchat hordóban, ezeket a fokozott habzás érdekében aprófával és szénnel takarták be, ha már szól, szóljon rendesen.

Az összeesküvésben résztvevők nem mind voltak annyira elkötelezettek, mint Catesby vagy Fawkes, meglehetősen komolyan aggódtak a merénylet idején a parlamentben megjelenő katolikusok életéért. Catesby nem tartotta megfizethetetlen árnak, ha pár katolikus is odavész, a nem katolikusok felrobbantása meg ugye alapból nem túlzottan hatotta meg.

Október 26-án Lord Monteagle kapott is egy névtelen, figyelmeztető levelet, hogy gondolja meg, hogy részt akar-e venni a parlamentben, ami jó eséllyel a levegőbe fog repülni? Ezt az egyik összeesküvő, Francis Tresham írta, ám látszólag senki nem vette komolyan. A lord azért nem volt teljesen biztos abban, hogy ez beugratás volt-e, úgyhogy november ötödikén lepasszolta a levelet valami királyi tanácsosnak, aki viszont nem volt ilyen határozatlan, legott elrendelte az egész parlament átkutatását.

Rövid úton meg is találták a rengeteg lőport és gyúlóanyagot, ezen felül pedig magát Guy Fawkest is, személyesen, akit letartóztattak. Jakab ugyan úgy rendelkezett, hogy eleinte lehetőleg ne nagyon kínozzák meg, ha beszél, ha viszont nem, akkor mindent bele. Fawkes szemrebbenés nélkül közölte, hogy őt John Johnsonnak hívják, ettől a nézőponttól később hajlandó volt eltávolodni, ahogy a kínzások keményebbé váltak. Pár nappal később végül vallomást tett, ám neveket csak olyanokat mondott, amiket a hatóság már úgyis tudott. Mindenesetre bűnösnek találták és halálra ítélték. Miután a kínvallatás után eléggé le volt gyengülve, ő mászott fel az akasztófa létráján utolsónak, ám a legfelső fokról leugrott és az oly kívánatos, drámai elrettentő elemek nélkül, szanzsén kitörte a nyakát, ügyesen kibújva a kivégzés további maceratúrája alól.

A terv leleplezésének napján a király megmenekülése miatt, a londoniakat az udvar bátorította (ez a bátorítás is milyen finom, mint amikor a király javasol), hogy gyújtsanak örömtüzeket, úgy ünnepeljenek. Ez az örömtüzes megemlékezés azóta is évente megesik, bár jóval kevésbé a király megmenekülésének ünneplésére, hanem Guy Fawkes ürügyén. Számtalan mondóka, vers, dalocska született Fawkessel és az összeesküvéssel kapcsolatban.

Fawkest 2002-ben harmincadik helyre szavazták a “száz legnagyobb brit” listán, számtalan földrajzi név utal rá, sőt, a huszadik század közepén, anarchista politikai mozgalmak is érveltek vele. A Guy Fawkes éj, viszont azóta is minden évben eljön, és bár jobbára már nem örömtüzeket gyújtanak az emberek, hanem tüzijátékot durrogtatnak, a hagyomány él tovább.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés