JUSTICE FOR HUNGARY!
( Petrás J.)

Szunnyadó föld alól, mint anyja méhében,
Ébred a Kárpátok minden szegletében,
Verecke kapuján üvöltő farkasok,
Várják a keletről felkelő szebb napot.

Villámló fellegek táplálják életét,
Álmukból felverik az ősök szellemét,
Megriadt szarvasok tarolják északot,
Agancsuk erdején tisztítótűz lobog.

Tébolyult, vad folyók, mint vér a testében. 
Új erő magvait sodorják medrükben, 
Megsebzett vadkanok dúlják fel nyugatot,
Dühödten dél felé űzik a támadót,

Királyok hamvain sírnak az angyalok,
Korbácsolt hátukon pataknyi vér csorog,
Viharvert szárnyaik szép lassan kitárják,
S magasra emelik a Magyar Szentkoronát.

Északot felveri, Justice for Hungary!
Keletről üvölti, Justice for Hungary!
Nyugatról hirdeti, Justice for Hungary! 
Dél felől égeti, Justice for Hungary!

AZ ÉN HITEM

( Petrás J. - Czeroczky J. )

Hogy sokasodjon szép nemzetem, 
Elmondom, hogy mit tegyen.
Az Úr segít, hogy így legyen! Így legyen!
Magyar leány be az ágyba, 
Magyar legény a karjába.
Ez az én hitem!

Hogy okosodjon szép nemzetem, 
Elmondom, hogy mit tegyen.
Az Úr segít, hogy így legyen! Így legyen!
Magyar tanárt katedrára, 
A tudomány oltárára.
Ez az én hitem!

Hogy gyarapodjon szép nemzetem,
Elmondom, hogy mit tegyen.
Az Úr segít, hogy így legyen! Így legyen!
Magyar szántson magyar földön, 
Magyar vízzel ő öntözzön.
Ez az én hitem!

Hogy boldog legyen szép nemzetem, 
Elmondom, hogy mit tegyen.
Az Úr segít, hogy így legyen! Így legyen!
Bölcsőnknél anyánk daloljon,
Apánk víg nótája szóljon.
Ez az én hitem!

Ha meghalok majd, szép nemzetem, 
Elmondom, hogy mit tegyen.
Az Úr segít, hogy így legyen! Így legyen!
Temessetek magyar földön, 
Belőlem új élet nőjön.
Ez az én hitem!

Magyar vagyok, szabad vagyok, 
Magyar földön itthon vagyok!
Ez az én hitem!

DÉLVIDÉK

( Petrás J. )

Vállamra hajtja bús fejét,
A Délvidék!
Kezemben tartom két kezét,
Délvidék!
Ahol őszinte minden könny,
És minden barát rám köszön,
Vállamra hajtja bús fejét,
A Délvidék! Délvidék, Délvidék!

Fülembe súgja bánatát, 
A Vajdaság!
Meghurcolt testét tapossák, 
Vajdaság!
Ahol a lélek romlatlan,
S az adott szónak súlya van,
Fülembe súgja bánatát,
A Vajdaság! Vajdaság, Vajdaság!

Pajzsával óvja nemzetét,
A Délvidék!
Kardjával védi szent hitét.
A Délvidék!
Tépet ruhájában kiáll,
Mint bátor szívű oroszlán.
Pajzsával óvja nemzetét.
A Délvidék! Délvidék, Délvidék!

Szemében angyal tisztaság,
Vajdaság!
Húzza a rászabott igát,
Vajdaság!
S munkától kérges két tenyér,
Imádkozik jobb életért.
Álmában győz az igazság,
Vajdaság! Vajdaság, Vajdaság!

TETEMREHÍVÁS

( Petrás J. )

Talpig feketében állnak egy gyermek körül, 
Kéz tördelve, csodát várva, hátha még felül,
Nem mozdul az többé, teste örök nyugalom,
Fehér liliomként pihen a hűs ravatalon.

Tömjén füstje szétterül, kondul egy kisharang,
Siratóasszonyok fájó vigaszt nyújtanak,
A hangoknak színük lett és a színeknek szaguk,
Hallom, hogy tetemre hívják véres gyilkosuk.

Az összes álszent arc mögött a bűntudat lapul,
Hallgatnak és marad minden kimondatlanul,
A friss sír mellet némán mennek, léptük nem csap zajt,
Egymásra sem néznek, mintha kerülnék a bajt.

És feltámadt a szél, hűvös hangján beszél,
Bosszúért kiált, minden csepp kiontott vér, 
Süvít most a szél, s a sírból visszatér,
Bosszúért kiállt minden csepp kiontott vér.

A házban ahol mosoly volt, a gyász beköltözött,
És halotti tort tartanak a szűk falak között,
Gyertyafénynél idéznek meg múltat és jelent,
Várják, hátha küld nekik egy áruló jelet.

Hideg csönd lett és a testvérgyermek szája szólt,
Halkan, mintha túlvilágról kapkodná a szót,
Nem alhatja nyugodt álmát aljas gyilkosa,
Már sötét szárnyát kitárta a bosszú angyala.

KÉR A MAGYAR

( Petrás J. )

Istenétől maga módján,
Kér a magyar ősi jogán,
A munkának becsületet,
Mindennapi betevőnket,
Bort, búzát és népességet,
Hitet, erőt, reménységet,
Adjon mindent, amit kér,
Hopp-hé, hoppá hé.

Istenétől maga módján,
Kér a magyar ősi jogán,
Nyűtt ruhánkra zsinórokat,
Piros, fehér, zöld gombokat,
Bőven termő anyaföldet,
Ami régtől minket illet,
Adjon mindent, amit kér,
Hopp-hé, hoppá hé.

Istenétől maga módján,
Kér a magyar ősi jogán,
Vaskályhába izzó szenet,
Fejünk fölé kéklő eget,
Kis butykosba sok pálinkát, 
Pitykés dolmányt, ráncos csizmát,
Adjon mindent, amit kér,
Hopp-hé, hoppá hé.

Istenétől maga módján,
Kér a magyar ősi jogán,
Rókalelkű barát helyett,
Tiszta szívű ellenséget,
Éles szablyát, fehér lovat,
Ezüst kengyelt, kantárszíjat,
Adjon mindent, amit kér,
Hopp-hé, hoppá hé.

FENT A BUDAVÁRBAN

( Petrás J. )

Fent a Budavárban hangos zene szól,
Csapkodják az asztalt, énekel a bor,
Sírjon a hegedű, szakadjon a húr.
Lássa a világ, hogy mulat egy úr.

Száz levelet hord szét a hűs dunai szél,
De egyik sem írja meg, hogy kié lettél,
Minden bánatom kiénekelem,
Nincs már visszaút hozzám soha sem.

Leköszön az égről a fénylő telihold,
Szalutálok én is, lássa, ki vagyok,
Fáradt lábaim, visznek el haza,
Társam a sötét nyári éjszaka.

Cserepes tetőkön kopog az eső,
Azt kopogja rajta, lesz még szeretőm,
Addig keresem, míg meg nem lelem, 
Édes az ölelés, de fáj a szerelem.

GYÓGYULJ MEG

( Petrás J. )

Hajnalodik már odakint,
Még egy éjszaka eltelt,
Ágyad végén némán ülök,
Virrasztok, várom a reggelt.

A kihunyni vágyakozó fénynél, 
Szemem árnyékot kerget,
Így suhan át sok-sok emlék,
Ami összeköt minket.

Hallgatom halk szuszogásod,
Ez most minden örömöm,
Az ember oly tehetetlen,
Ha a kaszás áll a küszöbön.

Lesz itt minden, ígérem,
Ha felkelsz egy napon,
Meglátod, ha odasétálsz,
S kinézel az ablakon.

Utazgatunk, elmegyünk
Csavargunk majd, te és én,
Csak egyet tegyél meg nekem,
Gyógyulj fel a kedvemért.

Gyenge tested láztól remeg,
S a doktornál a tudomány,
Eddig tartott, most az Isten,
Aki nálad közben jár.

Önző vagyok, tudom, hiszen,
Csak magam miatt kérek,
De ha vinni akar, bárkit is,
Engem vigyen, ne téged.

SZÉP IDŐK

( Petrás J. )

Az volt, kérem szépen, az igazán szép idő,
Mikor férfi volt a férfi és nő volt a nő.
A pimasz rágalmakat másnap párbaj követte, 
És a sértést vérrel mosták le.

Akkor, kérem szépen, rend volt még a rend,
Az utcát csendőr járta, a tolvaj reszketett,
A börtön nem hotel volt, és a bíró nem haver,
Megfizetett minden gazember.

Az újságíró, kérem, az igazságról írt,
Nem kellett keresni a sorok közt a hírt,
Magyar zenét sugárzott a magyar rádió.
Harsogott az Erdély induló.

Csak tessék, csak tessék!
Itt látható a világ egyetlen országa, 
Ami hihetetlen módon határos önmagával.
Itt lakik az a nép, 
Melyet ezer éve óta próbálnak betörni és idomítani, 
De mindhiába. 
Az ütlegeléstől megedződtek, 
És a nélkülözések közepette is feltalálták magukat. 
Vigyázat! 
Ha a láncaiktól és a szájkosártól megszabadítanánk őket, 
Beláthatatlan következmények elé nézne a világ!

Az volt, kérem szépen, az igazán szép idő,
Mikor férfi volt a férfi és nő volt a nő.
A pimasz rágalmakat másnap párbaj követte,
És a sértést vérrel mosták le.

JURÁTUS-INDULÓ

( Szilágyi L.- Huszka J. )

Harcolni kell a boldogabb jövőért,
Csak gyáva sajnálja most az életét!
Harcolni kell a zöldellő mezőkért,
S harcunk után szabad lesz majd a nép!
Hős nemzetünk, mi most megesküszünk:
Nem hamvad el a lángoló tüzünk!
Nincs nappalunk, sem éjszakánk,
Míg rabszolgák vagyunk,
Csak érted élünk szép hazánk,
S,ha kell hát meghalunk!

Bajban, veszélyben, senki se féljen,
Míg van a földön egy magyar ember,
Századok óta, hirdetik róla,
Senki kikezdeni vele nem mer!

Minket az Isten harcra teremtett, 
Óvni a földet a drága hazát,
Csendesen élni volna a legszebb,
Ám de mi küzdünk egy életen át!

JÓL ISMERTEK ENGEM

( Petrás J. )

Jól ismertek engem, a kovács vagyok.
Kezem alól reggel-este szikra pattog.
Vigyázzatok, hogy mit csináltok,
Mert a kalapáccsal oda vágok.
Vigyázzatok, hogy mit csináltok,
Mert a kilós kalapáccsal oda vágok.

Jól ismertek engem, a bányász vagyok,
Fehér bőrömön fekete szénpor ragyog.
Ne nyúzzatok, ne hajtsatok,
Mert a csákány nyéllel odasújtok.
Ne nyúzzatok, ne hajtsatok,
Mert a bükkfa csákány nyéllel odasújtok.

Jól ismertek engem, a szabó vagyok,
Ujjaim közt pengeéles olló csattog.
Ne bántsatok, ha jót akartok,
Mert az élet fonalába bele nyírok.
Ne bántsatok, ha jót akartok,
Mert életetek fonalába bele nyírok.

ÁTOK-RONTÁS

( Petrás J. )

Ha megfeszülnek is százezrek, 
Lesznek, kik keresztbe tesznek,
Ha úgy látszik, már közel a cél, 
Miattuk kel újra kezdjed,

Régi mondás, átok, rontás,
Ülepünk mentén szakad a varrás.
Régi mondás, átok, rontás,
Csattog a fejsze: csitt-csatt, 
Hullik a forgács.

Mit felépítesz sok év alatt, 
Azt egy nap alatt lebontják,
Ha összeraktál bármit is, 
Azt biztosan széthordják.

Ha a krumplit reggel elülteted, 
Már estére kiássák,
Hiába lázad a józan ész,
Direkt fordítva csinálják.

Te a problémákat megoldod, 
Ők szőnyeg alá kotorják,
És mindig lesz, aki megtalál, 
Úgy, mint zsák a foltját.

VÍGAN ÉLEK

( Petrás J. )

A fák között egy szép leányka táncolt,
Néztem, ahogy könnyedén forog,
A tánc közben a szoknya alja látszott, 
És éreztem, hogy most elolvadok,

Szép az élet!
Szép az élet!
Vígan élek!
Vígan élek!
Hollé hollé hollé hollé ó ó ó!

A lány után osontam még az éjjel,
A spalettája tárva-nyitva volt,
Beugrottam, mellé feküdtem,
A hózentróger fel-le rángatott.

Egy hónap múlva jött a lányka apja,
Nagy tenyeres-talpas ember volt.
A teknő alá bebújtam a spájzban,
De nyakon csípett és kérdőre vont.

Mi a szándékod, te gyerek?
Van-e szakmád, munkahelyed?
Amiből a családod majd eltartod?
Válaszul csak annyit mondtam,
Adja áldását nyugodtan,
A többi meg bízza rám, itt nem lesz gond.

Kézfogóra jött a legénybúcsú, 
Dínom-dánom, harmonika szó,
Boldog vagyok, mert az élet hosszú,
És ahogy kaptam, nekem pont úgy jó.