Toborzó
( Petrás )
  
Harcba hívja nemzetünk minden hű fiát 
Toborzóra fújják már a trombitát 
Én fatornyos kis falum, jó apám, anyám 
Búcsút intek, indulok őseink nyomán 
  
Földön, égen vágtatunk, nincs, ki ellen áll 
Levegőt hasítja ezüst vasmadár 
Győzelemre visszük most népünk zászlaját

Mindhalálig óvjuk Istent és hazát

Keleti Kárpátok

( Petrás )
  
Amikor az égen 
Sápadt hold ragyog 
Keleti kárpátok 
Rátok gondolok 
Hol édesebb a bor 
És barnább a kenyér 
De azt a kicsiny földet 
Nem adná semmiért 
  
Ő nem panaszkodik 
Csak tűr csendesen 
Várja, hogy hazája keblén 
Megpihenhessen 
Annyi év után is 
Szorítja fegyverét 
Kárpátalja őrzi még 
Az ősi Vereckét 
  
Sújtotta éhség 
Malenkij robot 
Száz meg száz testvérünk 
Halálba gyalogolt 
Most könnytől keserű 
A Latorca vize 
Fehér habja a sok kínt 
Magába temette 
  
Hallgatom a fájó 
Körtemuzsikát 
Magam előtt látom 
A magyar Golgotát 
Találkozunk mi még 
Nem hal meg a remény 
Találkozunk mi még a

Vad Kárpátok tetején

Neveket akarok hallani

(Petrás)
  
Neveket akarok hallani 
Kik Ötvenhat hóhérai 
Kik hoztak ítéletet 
Egy tiszta forradalom felett 
  
Mert a bűn, az csak bűn marad 
Kezükhöz vér tapad 
Istentől, embertől 
Ne várjon irgalmat 
Ezernyi áldozat most 
Sírjából felmutat 
Gyilkos és áruló 
Szent földben nem nyughat 
  
Neveket akarok hallani 
Én nem tudok megbocsátani 
A hosszú börtön évekért 
A porba hulló könnyekért 
  
Azt várja tőlünk most a világ,
Hogy pusztán keresztényi könyörületből 
Bocsássunk meg, lépjünk tovább? 
Bocsássunk meg azoknak, 
Kik gyermeket lánctalppal tapostak? 
Akik a sortüzet vezényelték? 
Bocsássunk meg a mészárlásért, 
A sok évnyi kegyetlen megtorlásért? 
Felejtsük el, 
Hogy arccal lefelé temették a magyart? 
Hogy sokaknak csak az emigráció maradt? 
Felejtsük el, 
A kínzások iszonyú borzalmait, 
A halálra ítéltek utolsó szavait? 
Bocsássunk meg, 
S majd ítél a történelem?

Hát nem! Nem és Nem!

Igazán szeretni

( Petrás )
  
"Amit erő és hatalom elvesz 
Azt idő és kedvező szerencse 
Ismét visszahozhatják. 
De miről a nemzet félve a szenvedésektől 
Önmaga lemondott, 
Annak visszaszerzése mindig nehéz 
S mindig kétséges" (Deák Ferenc) 
  
Mert aki hazáját igazán szereti 
Oltárán gyönyörű életét szenteli 
Piros fehér zöld lesz áldott szemfedője 
De Isten úgy segítsen, száz lép majd helyébe 
  
Akinek fáj Erdély rabláncon tartása 
S eljut a szívéig súlyos sóhajtása 
Meghallja konduló harang hívó szavát 
Nem hagyja magára szegény Kárpátalját 
  
Kinyújtja segítő két kezét népének 
Ezer sebből vérző Tátra-felvidéknek 
És ha harci sípját a nyugati szél fújja 
Őrvidék keresztjét erős vállán hordja 
  
Látja szolgasorba hajtott magyarságát 
Eke szarván síró Bánságot és Bácskát 
Ráncot szánt az idő ifjú homlokára 
De szemében csillog a szabadságnak lángja

Kivándorlók dala

( Petrás – Wass )
  
Bús vállunkon nyűtt tarisznya 
Nyűtt lábunkon ócska csizma 
Fel is út, le is út 
Idegenbe visz az út 
  
Fáj szívünkben régi emlék  
Bizony pajtás, haza mennénk 
De nincs hova, nincs hazánk 
Se otthonunk se anyánk 
  
Idegenből idegenbe 
Munkahelyről munkahelyre 
Visz az idő , visz a szél 
Gonosz idő, gonosz szél 
  
Gép dübörög, fejsze csattan 
Otthon járunk gondolatban 
S mig hordjuk a szolga súlyt 
Fáj az élet, fáj a múlt 
  
De majd egyszer üt az óra 
S fölszálunk egy víg hajóra 
Hohahó, szép hajó 
Vitorlája mint a hó 
  
S nyűtt szívével halál szárnyán 

Hazatér a bújdosó

Pálinka

( Petrás )
  
A jó magyar pálinkának 
Nincsen párja, nincsen párja 
Egyedül van, mint a magyar 
A világban, a világban 
  
Szilva, körte, cseresznye 
Éljen a haza! Egészségünkre! 
  
Aranyból van, gyémántból van 
Minden cseppje, minden cseppje 
Olyan, mint a tűzről pattant 
Kis menyecske, kis menyecske 
  
Orvosság ez akármilyen 
Nyavalyára, kikúrálja 
Ezért jár az magyar ember 
A csárdába, a csárdába 
  
Erős, mint a háromszor varrt 
Csizma szára, csizma szára 
Amiben bemasírozunk 
Kolozsvárra, Kolozsvárra

Bánatvirág 
( Petrás-Wittner )
  
Bánatvirág lelkemen 
Névtelen sírra teszem 
Nincs más virág sírodon 
Csupán bánatvirágom 
  
Bánatvirág kinyílik 
Szomorúfűz sóhajlik 
Szomorúfűz simogatja 
Enyhe szellő borzolgatja 
  
Bánatvirág lelkemen 
Emlékemből nevelem 
Körbefonja lelkemet 
A szomorú emlékezet 
  
Bánatvirág nem hervad 
Emlékem, ’mi táplálja 
A kegyetlen időt állja 
Leteszem sírhantodra 
  
Bánatvirág lelkemen 
Egy névtelen sírra teszem 
Szomorúfűz simogatja 
Könnyű szellő borzolgatja

Fiumei ribillió 
( Petrás )
  
A matróznak ezüst a zsoldja 
Öt esztendő a szolgálatja 
  
Hejhó, lesz ribillió 
Ha Fiuméban kiköt a hajó 
  
A világítótorony körbe néz 
Kiszáll a sok fáradt tengerész 
  
Sikátorban füstös fogadó 
Ott az élet, ott van minden jó 
  
Lányok, lányok, el ne bújjatok 
Itt jönnek a magyar matrózok 
  
Horthy Miklós legszebb matróza 
Tetováltat vastag karjára 
  
Búslakodik a sok fehérnép 
Lengeti a kis keszkenőjét 
  
Hejhó, sírni volna jó 
Ma Fiuméből kifut a hajó 
  
Vitorlát bont, horgonyt felszedi 
Ágyút tölt, a tengert kémleli 
  
Hejhó, lesz ribillió 
Ha Fiuméből kifut a hajó

Bizalmam az ősi erényben

( Petrás )
  
Bizalmam az ősi erényben 
Hiszem, hogy vélünk az Isten 
Hiszem, hogy lesz feltámadás 
Az idők kezdete óta 
Regéket mesélnek róla 
Milyen szép is az én hazám 
  
Ha látsz út menti keresztet 
Vándor, állj meg egy percet 
Olvasd a hősök névsorát 
Voltak, kik előttünk jártak 
Erősek, ifjak s bátrak 
Hitték egy szebb kor hajnalát 
  
Bizalmam az ősi erényben 
Hiszem, hogy vélünk az Isten 
Hiszem, hogy lesz feltámadás 
Jegyezd szavam, históriás 
  
Lesznek, kik utánunk jönnek 
Szótlanul helyünkbe lépnek 
Vitézül harcolnak tovább 
S egyszer majd arról mesélnek 
Hogy valahol volt egy nemzet

Ki visszaszerezte a hazáját

Hegyek fölött

( Petrás )
  
Szilaj, vad hegyek fölött 
Kerecsensólyom száll 
Letekint a magasból 
A büszke szép madár 
Hol lehetne ennél dúsabb 
Ennél szebb a táj 
És ameddig a szem ellát 
Virul a határ 
  
Nap, hold, a csillagok 
S az égi pásztorok 
Vigyázzák holnapod 
Kísérjenek táltosok 
  
Beköszönt a rossz idő 
Süvít a hideg szél 
Szárazágakból rakott 
Fészkére visszatér 
Hazájára lassan-lassan 
Ráborul az éj 
Sötét felhők tornyosulnak 
Hosszú lesz a tél 
  
Tatár tépte, török dúlta 
Hányszor otthonát 
Elszökhetne, elmehetne 
Tágas a világ 
De ide köti minden rög 
A hűs vizek, a fák 
Itt lehet csak boldog

Itt élhet tovább

Szegény magyar nép
( Huszka – Szilágyi ) 
  
Szegény magyar nép 
Téged vihar tép 
Lábad, ahol jársz 
Tövisekre lép 
  
Szép délibábos rónánál 
Sír a vén hegedű 
Szél zokogja a nótáját 
Miért olyan keserű 
Szegény magyar nép 
Téged vihar tép 
Réges-rég 
  
Szegény magyar nép 
Beborult az ég 
Hol van már a szép 
Régi dicsőség 
  
És hadak útján nem jár már 
Hős Csaba hadvezér 
Szép Duna-Tisza partjánál 
Már csak a bánat él 
Szegény magyar nép 
Lesz-e még az ég

Kék, mint rég

Ha kell!

( Petrás )
  
Leszek felhő a kék égen 
Esőt hozok nyári éjjen 
Villám fénye ébredésem 
Menydörgés a szívverésem 
A szívverésem 
  
Ha kell, búvó csermely leszek 
Szomját oltom az embernek 
S mikor vízzel kereszteltek 
Lélek tükrét tartom nektek 
Úgy ismertek 
  
Leszek tölgyfa pusztságba’ 
Arany levél koronába’
És aki évgyűrűm számlálja 
Csak a múló időt látja 
Ha megszámlálja 
  
Ha kell, hideg acél leszek 
Köszörűkövön éleznek 
Vér festi be majd testemet 
Hogyha egyszer elővesztek 
Ha elővesztek  
  
Visszhang leszek hegy gyomrába’ 
Szavam a föld sóhajtása 
Sorsom titkok hallgatása 
Válasz minden vallomásra 
Sóhajtásra 
  
Ha kell, tisztítótűz leszek 
Izzó parázsban születek 
Haragomban lángot vetek 
Mikor egy nap megismertek 
Lángot vetek

HALOTTI BESZÉD (részlet)

( Tradícionális )
  
Látjátuk feleim szümtükkel, mik vogymuk 
Isa , pur és homu vogymuk 
mennyi milosztben teremtevé eleve 
Mü ösmüküt Ádámut 
És adotta vala neki paradisumut házová 
És mend paradisumben való gyümülsüktűl 
Monda neki élnie 
Híjon tilotová őt egy fa gyümülsétűl 
Gye mondová neki miérett nüm enniük 
Isa ki nopun eendül oz gyümülstűl 
Halálnek halálával holsz 
Haadlavá holtá teremtevé Istentűl

Feledevé engedé ürdüng intetüinek