Kárpátok, zengjetek
( Petrás )
  
Akiben magyar szív dobog, 
Akiben hősök vére csorog 
Az való közénk, 
Csak abban bízhattok 
Aki a zászlónkat viszi 
Aki a himnuszt énekli 
Akinek egy hazája van csak 
És egy cél élteti. 
  
Kárpátok, zengjetek 
Új hősi éneket 
Legyen, mint régen volt 
Szeplőtlen nemzeted 
Kárpátok, zengjetek 
Új hősi éneket 
Legyen, mint régen volt 
Szeplőtlen nemzeted 
  
Hej, hej-hej, hej 
  
Aki e földet tiszteli 
Két kezével műveli 
És a nemzet asztalát 
Kenyérrel szenteli 
Akiből új élet fakad 
És hű szerelmet ad 
Aki magyar gyermekét 
Hordja szíve alatt

Abból a fából
( Petrás )
  
Abból a fából vágjátok az én keresztem 
Amit akkor ültettek, amikor születtem 
Abból a fából legyen majd az én koporsóm 
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom 
  
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet 
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet 
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát 
Szabad lelkem az égbe szálljon, mint a füstkarikák 
  
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének 
Mely arat, de fegyver is a magyar kezének 
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek 
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek 
  
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon 
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon 
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek

Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek

Lesz még

( Petrás )
  
Lesz még, lesz még, 
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben. 
Torda, Szereda, Várad, Nagybánya, 
Visszatér az őszre. 
Érted élünk, drága hon, vesszen, vesszen Trianon! 
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben. 
  
Vesszen, vesszen Trianon! 
  
Lesz még híradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten, 
Munkács, Ugocsa, Ungvár, Szalonka, 
Visszatér a télen. 
Érted élünk, drága hon, vesszen, vesszen Trianon! 
Lesz még híradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten. 
  
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában, 
Zenta, Topolya, Temerin, Szabadka, 
Visszatér tavaszra. 
Érted élünk, drága hon, vesszen, vesszen Trianon! 
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában. 
  
Vesszen, vesszen Trianon! 
  
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron, 
Kassa, Somorja, Rozsnyó, Korpona, 
Visszatér a nyáron. 
Érted élünk, drága hon, vesszen, vesszen Trianon!

Hősök

( Petrás )
  
Tízezrek vesztek a csatamezőn 
A halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé 
Ott állnak most dicső őseik közt, Hunnia égi seregében 
És ha eljön a nap, mikor megmérettetik majd hit és erény 
Visszatérnek újra, Isten lángoló kardjaként
  
Hol van hazám, hol szült az én anyám 
A föld, ’miért a vérem ontanám 
Sújtson, tépjen vihar 
Légy jó, légy hű magyar 
  
Hol jég, hol tűz kíséri életem 
A harcmezőn lesz majd a végzetem 
Sújtson, tépjen vihar 
Légy jó, légy hű magyar 
  
Esküszöm a magyar Szent Koronára 
Hogy az ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom 
Magamat a mindig hadi törvények szerint 
Derék harcoshoz illő módon viseltetetem, és így becsülettel élek és halok 
Isten engem úgy segéljen!

Ne hagyd magad

( Petrás )
  
Úgy jöttem én, mint gyenge kislegény, 
Nyárra jött az ősz, és ősz után a tél, 
  
Fülembe hangzanak még az intő szavak, 
hogy védd magad, ne hagyd magad! 
Fülembe hangzanak még az intő szavak, 
hogy védd magad, ne hagyd magad! 
  
Az élet kemény, nem leányregény, 
Jegyezd meg, fiam, hogy mindig van remény, 
  
Súlyos szavak, de megtanítanak, 
hogy védd magad, ne hagyd magad! 
Súlyos szavak, de megtanítanak, 
hogy védd magad, ne hagyd magad!

Az én házam
( Petrás )
  
Egy kis kuckót akarok, ahol meghúzódhatok 
Ahová azt hívok meg vendégségbe, akit akarok 
Feleségem főzőcskéz, és ha az ablakon kinéz 
Integet, mikor munkából végre hazaérsz. 
  
Az én házam, az én váram 
Minden rossz kint marad 
Az én házam, az én váram 
Nincs is nálam boldogabb 
  
Mikor elnyom az álom, fejem puha párnákon 
Igen, elmondok egy imát, és a holnapot várom 
Reggel forró kávéval és a kedvenc újsággal 
Kezemben olvasgatok, bosszankodok az egész családdal 
  
  
Tiszta udvar, rendes ház, ilyet többet nem találsz 
Nincs a lábtörlő alatt kulcs, nincs az ajtón rács 
És a postás ritkán jár, de ha pont otthon talál 
Megkérdezed tőle, hogy a szomszéd mit csinál, na mit csinál

Karácsony

( Petrás-Wass) 
  
Egy csillag fent az égen 
megáll, nem megy tovább: 
Isten elküldte hozzánk 
Megváltó egy fiát. 
  
"Kedves angyalkám! 
Nagyon szépen kérlek, 
hogy hozzál nekem 
karácsonyfát és cukrot! 
És azokról is gondoskod- 
jál, akik árvák és szegények. 
És akiknek nincs se anyjuk, se apjuk - 
azokról-is-gondoskod- 
jál!" 
  
"Angyalka szépen kérlek, 
Hozzál nekem egy nagykabátot, 
meg egy pár bakancsot! 
Mert jön a tél és 
nincs mibe' járnom az iskolába - 
köszönöm előre is az ajándékot!" 
  
most, nézd, mennyi gyertya: 
vakító lángja ég! 
Imára kulcsolt kézzel 
várjuk Szentestét. 
  
"Drága-jó Jézuskám! 
Nagy kéréssel fordulok Hozzád - 
hogyha megérdemlem, akkor - 
nagyon szépen kérlek, 
adj nekem egy Bocskai-ruhát, 
meg egy karórát! 
És a szüleimnek-testvéreimnek 
egészséget - kezeit csókolom!" 
  
"Édes Angyalka! 
Hozzál Anyukának egy meleg ruhát, 
mert sír! És egy cipőt! 
És nekem - egy kabátot 
és egy tábla csokoládét, 
mert úgy szeretem és itt nincs!" 
  
 És jégvirágok nyílnak 
 a templom ablakán, 
 koldusnak-szegénynek 
az ajtó nyitva áll. 
  
"Drága-jó Jézuska! 
Te, aki meglátogatsz 
minden jó gyermeket, 
ne feledkez- 
zél meg rólam-sem! 
Nagyon szépen kérem Tőled, hogy 
add vissza egész Erdélyt a magyaroknak! 
  
És adj jó egészséget 
a szüleimnek és testvéreimnek! 
És még kérek szépen egy 
babát, ridikült, meséskönyvet, 
focit, cukrot, 
és a szegényeknek ruhát! 
Hallgasd meg hálás kislányod kérését!"

Szél viszi messze
( Katonadal ) 

Szél viszi messze a fellegeket 
Felette lángol az ég 
Nyújtsd ide, édes, a kis kezedet 
Ki tudja látlak-e még 
  
Ki tudja ölel-e a két karom, 
Ki tudja csókol-e szád, galambom 
Ki tudja mely napon, mely hajnalon 
Indul a század tovább - Add tovább! 
  
Ki tudja ölel-e a két karom, 
Ki tudja csókol-e szád, galambom 
Ki tudja mely napon, mely hajnalon 
Indul a század tovább 
  
Bármerre járok, a csillagos ég 
Nevetve tekint le rám 
Bármerre járok a föld kerekén 
Mindenütt te nézel rám 
  
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején 
Süvíthet száz zivatar galambon 
Szívemnek te vagy az örök remény 
Te hozzád száll ez a dal

Summáját írom

( Tinódi Lantos )

Summáját írom Eger várának 
Megszállásanak, víadaljának 
Szégyönvallását császár hadának 
Nagy vígaszságát az Magyar Királynak 
  
Csuda bátorok ott bent valának 
Az bölcs hadnagyok sokan forgódnak 
Jólehet bennök sokan hullnak 
Rajtok törökök semmit sem koptatnak 
  
Isten megadá szerencséjöket 
Mert ő meghallá könyörgésüket 
Ám ott elveszte sok törököket 
Szégyenbe hozá az ellenségeket 
  
A tömlöcbástyánál Dobó vala 
Ott ő apródját ellőtték vala 
Ő keze-lába sebesült vala 
Ott egri asszonyok vitézkednek vala 
  
Lám sok köveket vártákra hordtak 
Nagy bátor szüvvel ők hajigálnak 
Arany zászlóját Ali basának 
Hősök bényerék, s igen vígadának 
  
Már meghallották ez vár summáját 
Egri szállásnak históriáját 
Azon imádjuk mennyei atyánk 
Tőlünk se vonja meg írgalmasságát 
  
Egröt minékünk éltig megtartsa 
Több végházakkal megszaporítsa 
Az pogány kézből megoltalmazza 
S Keresztény népöt igaz hitben tartsa

Felvidéki táj
( Petrás )
  
Ködbe burkolózott a felvidéki táj, 
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár. 
Az út menti fenyőket megsimogatom, 
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon. 
  
Ködbe burkolózott a felvidéki táj, 
Sárga napraforgó csonka szára áll. 
Elvágták tövétől virágát, termését. 
Sorsában hordozza a magyar szenvedését. 
  
És csak nézem a felleget, 
Nézem azt a hegyet, 
Amit Trianonból senki nem nézhetett! 
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle, 
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne! 
  
Ködbe burkolózott a Felvidéki táj, 
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár. 
Piros az ég alja, lágyan hívogat, 
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.

Vándor
( Petrás )
  
Vándor vagyok, vándor 
Folyóvízben gázol, 
Folyó vize messze-messze sodor 
Édes kis hazánkból! 
Folyó vize messze-messze sodor 
Édes kis hazánkból! 
  
Kócsag, magyar kócsag, 
Tőled búcsúzom csak, 
Bujdosóknak keserű kenyere 
Húzza tarisznyámat! 
Bujdosóknak keserű kenyere 
Húzza tarisznyámat! 
  
Erdő, sűrű erdő, 
Rejtsél el mindentől, 
Hogy ne lássanak, ne is keressenek 
Míg szebb jövő nem jön. 
Hogy ne lássanak, ne is keressenek 
Míg szebb jövő nem jön! 
  
Mária országa, 
találj nyugasságra, 
Hogy ne bujdosson többé a magyar, 
saját hazájában! 
Ne bujdosson többé a magyar, 
saját hazájában! 
Ne bujdosson többé a magyar, 
saját hazájában!

Doberdó
( Katonadal )
  
Ha kimegyek a doberdói harctérre, 
Feltekintek a csillagos nagy égre. 
Csillagos ég, merre van a magyar hazám? 
Merre sirat engem az édesanyám? 
  
Jaj Istenem, hol fogok én meghalni? 
Hol fog az én piros vérem kifolyni? 
Messze földön, idegenben lesz a sírom, 
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!