Szárnyaszegett
( Petrás)

Oly időket élünk, hogy elég egy szikra,
És az egész országot lángtenger borítja.
Tűzzük ki a zászlót, hogy mindenki lássa:
Leszünk mi még újra Kossuth katonája!
  
Most kell odaállni, most, amíg még lehet,
És átkozott, kiben már nincs hazaszeretet.
Vállvetve egyként mind állunk csatasorba,
Nem porlik tovább már, egybeforr a szikla.
 

Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra, szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Veterán

( Petrás )

Látod-e már a házad tetejét?
Érzed-e már az otthon melegét?
Erdő, mező, a kicsi temető,
Ott alussza álmát már a szeretőd.

Várt, várt reád sok hosszú éven át,
Megszakadt a szíve, annyit várt reád.
Elvették tőle gyenge életét,
Téged hív, hallgasd meg szegényt!

Megszólal a síron nőtt virág:
Egy bűnöm volt csak, az, hogy vártam rád
Így búcsúzik, így köszön el,
Áldott magyar föld így fedi el.

Isten az égből nézz le reám!
Semmim sem volt nekem, csak ez a leány,
Semmim sem volt, és soha nem lesz már.
Sírj, csak sírj, hős veterán!

Csárdás
( Petrás )

Kalapomat megemelem, Jó napot!
A kalauz visszaköszön, Jó nagyot!
Vonat repít innen tova,
Elmegyek, nem látsz már soha,
Úgy elmegyek, nem látsz soha.

Elviszem én magammal a bánatom,
Eleget sírtam már a te válladon.
Vonat kattog, messze robog,
Nem tudom, már hol járhatok,
Ki tudja, már hol járhatok.

Százszor elátkozom azt az éjszakát,
És hogy hittem neked annyi éven át,
Azóta már semmim sincsen, 
Gyógyítom a beteg szívem, 
Csak gyógyítom szegény szívem.

De egyszer majd az én napom is felragyog,
És héthatárra szóló esküvőt csapok.
De az a lány szeretni fog,
Jóban, rosszban követni fog,
Mindhalálig követni fog.

Egy az Isten, egy a nemzet

( Petrás )

Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily’ gyenge, bármily’ sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.

Szent koronánk
Óvd, vigyázd hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk,
Ragyogj fel reánk.

Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.

Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
  
Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását!

Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták!
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.

Szeretlek

( Petrás )

Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, szeretlek.
Már évek óta csak téged kereslek,
Kereslek, téged kereslek.
  
Ilyen szép lány nincs is talán
A szél játszik hosszú haján
Csillog szeme, forr mindene
A teste tűzzel van tele.
  
Másnap reggel úgy ébredtem
Férfi lettem, férfi lettem.
Attól fogva én újjá születtem
Újjá születtem, újjá születtem.
  
Telnek-múlnak, elszállnak az évek
Az évek, az évek.
Megfordulok, és ha visszanézek.
Visszanézek, nézlek téged.
  
Ma is úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, szeretlek.
Az Isten csak nekem teremtett,
Nekem teremtett, téged.

Rozsda ette penge

( Petrás )

Rozsa ette penge, falra kiszegezve
dicső múltunk, hol vagy, hol vagy eltemetve?
Kiásunk a sírból, kopott büszkeségünk
gyalázott zászlaink, megcsonkított népünk. 

Vérző tíz körmünkkel kaparjuk a földet
ezen nehéz órán Istenünk, segíts meg!
Segíts meg, Istenünk, fogytán már erejünk
kezedben van sorsunk, mutass jelet nekünk!

Most hóförgeteg támad szép magyar Kárpátnak
s vad szél járja által a végtelen pusztákat
Érzem arcomon már jeges fuvallatát
tomboló erejét, lángoló haragját. 

Kelettől nyugatig perzsel végig tüze
hogy azt, mi rossz e népnek, hamuvá eméssze
Virágba boruljon ez a büszke ország
és együtt mondjuk újra: éljen a szabadság!

Esztendő se múljon, dolgozzon a kovács
kard kell ide újra, acélos csillogás
Pengéjét rozsdával ne etesse senki
jaj, be keserű, jaj, be szép most magyarnak lenni!

Sok a horgász, kevés a hal

( Petrás-Csiszér-Bíró)

Állok a stégen, a szúnyogok csípnek,
A halak meg lentről nagyokat néznek,
Ki ez a pofa ilyen hosszú bottal,
Meg egy krómozott nyelű sörnyitóval?
  
Hé, csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
  
Csónakba szállok és űzöm a halat,
Hátha valami a horgomra akad.
A nap már az égen magasan jár,
Látod, semmi sem biztos, csak a halál.
  
Izzad a tenyerem, száraz a torkom,
Az utolsó megmaradt sörömet bontom.
Tágas a nádas, szökik a hal,
Itt van a vége, jön a vihar. 

Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország 

( Kulinyi – Vince )

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér. 
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripánkon oda szállunk
Hazahív fű, fa, lomb s virág
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán
És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán
A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél
Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.

Nem engedünk '48-ból

( Petrás )  


Nem engedünk '48-ból, piros, fehér, zöld zászlónkból,
Az aradi Tizenhármat, megbosszuljuk mindahányat,
Tűzzel, vassal, sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Tűzzel, vassal, sejehaj! Sírva vigad a magyar!

Nem engedünk '48-ból, ékes, csengő magyar szóból,
Mit kíván még most a nemzet? Elbitorolt anyaföldet!
Tűzzel, vassal, sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Tűzzel, vassal, sejehaj! Sírva vigad a magyar!

Nem engedünk '48-ból, tüzérekből, huszárokból,
Isten úgyse´, megfizetünk, kivont karddal menetelünk.
Vérzivatar, sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Vérzivatar, sejehaj! Sírva vigad a magyar!

Nem engedünk '48-ból, nem, nem a 12 pontból!
Szomorúság volt kenyerünk, ettől fogva már nem tűrünk!
Vérzivatar, sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Vérzivatar, sejehaj! Sírva vigad a magyar!

Altató

( Petrás)

Valahol mélyen ott a szívem rejtekében, 
őrzök egy verset, mindközül legszebbet
anyám szavalta, a gyermekét altatta,
belém vésődött mindegyik sora

Ne félj, ne félj, én itt vagyok veled, 
imádkoznak az angyalok neked, 
nem érhet baj, csukd be kis szemed
Aludj, aludj, álmodjál szépeket.

Sok éve annak, hogy a magam útját járom, 
ma már csak álom az, hogy volt gyerekkorom,
de könnyes szemmel anyámat megkérem, 
hogy azt a verset mondja el nekem.

Menetel a század

( Petrás) 

Ott, ahol már nem szól szép muzsikaszó,
menetel a század, belepi a hó, belepi a templom zsindelytetejét, 
majd kiássa onnan a magyar honvéd.
Belepi a templom zsindelytetejét, kettős keresztjét,
majd kiássa onnan a magyar honvéd.

A Kárpáti hegyek, jaj, jaj de magasak,
mégis akad, mégis akad annál magasabb,
magasabb a százados úr, mint a hegytető,
akinek a parancsára hív a harcmező.
Magasabb a százados úr, mint a hegytető, mint a Teremtő,
akinek a parancsára hív a harcmező.

Csizma töri lábunk, mégis dalolunk,
hallja meg az egész város, mikor indulunk,
legény az a talpán, aki közénk áll,
nincs is a világon szebb a magyarnál.
Legény az a talpán, aki közénk áll, mindegyik betyár,
nincs is a világon szebb a magyarnál.

Ne sirasson engem, édes jó anyám,
hazámat szolgálom, legyen büszke rám,
az asztalra rakjon bort meg szalonnát,
úgy várja haza, hej, jó vitéz fiát.
Az asztalra rakjon bort meg szalonnát, no meg pálinkát,
úgy várja haza, hej, jó vitéz fiát.

Délvidéki szél

( Petrás ) 

Szerémség, Bánság, Bácska, a Tisza legszebbik folyása
Az ország éléskamrája,magyarok hazája.

Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél
Sírdogál egy kismadár, fészke csupa-csupa vér.
Lábát törték, megkergették, gúnyt űztek vele
De ő énekel csak, éneke,l ez maradt minden fegyvere.

Tenger vadvirág borítja fenn a dombtetőt
Koszorúja körbefonja rég az öreg temetőt.
A meggyalázott sírok között bolyong egy magyar kisfiú
Apja keresztjéhez érve letérdel úgy fogad bosszút.

Egy ezredéve áll Aracsnak puszta temploma 
Teteje a csillagos ég nyári zápor ajtaja
A pirkadó nap oltárjára ködfátyolt terít
Ha újra szól a harang, a Délvidék szabad lesz megint

Nem eladó
( Petrás )

Nyáj legel a Hortobágyon
Napsütötte rónaságon 
Onnan szól a furulyaszó
A magyar föld nem eladó!

Kémény füstje száll magasra
Gólyamadárt odacsalja 
Tiszta vizű csillogó tó
A magyar föld nem eladó!

Népmesékbe beleillő
Dús lankákon termő szőlő
Borral teli gönci hordó
A magyar föld nem eladó!

Terem a föld épp eleget
Mindent megad, amit lehet
Piros alma, fehér cipó
A magyar föld nem eladó!

Hát a tücsök kinn a földön
Idegennek hegedüljön? 
Ott a határ, ott a karó
A magyar föld nem eladó!

Adjuk el a temetőket
Tagadjuk meg őseinket
Képtelenség, nincs is rá szó
A magyar föld nem eladó!

’Miért eleink vérük adták 
Olcsó pénzért kiárulnánk?
Átkozott minden áruló
A magyar föld nem eladó!

Soha nem lesz alku tárgya
Édes népünk szép hazája
Ezüst pénzre nem váltható
A magyar föld nem eladó!