Magyarország katonái
( Petrás)

Magyarország katonái
Tudtok-e még talpra állni
Tudtok-e még a hazáért
Fél világgal szembeszállni
Kitartani mindhalálig
Vissza el a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik
Menj, menj, menj, menj.

Menj, fiam, menj
Bár te voltál mindenem
A sárguló fűzfalevéllel üzenem
Hogy élsz vagy sem
Nem tudja senki sem
De őriz anyád itt bent a 
szívében.

Magyarország katonái
Érdemes közétek állni
Érdemes a magyar zászlót
Egy igaz ügyért szolgálni
Érte élni mindhalálig
Eljutni a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik.
Menj, menj, menj, menj.

Mesélj még nekem

( Petrás )

A gyergyói medencében kicsiny falu mit mesél
Pirosban és feketében zászlót lenget ott a szél 
Lengeti a selyem zászlót, hirdeti a szabadságot
Ó, a szabadságot
  
Mesélj még nekem
Ó, édes Istenem
Erdélyért hulljon a könnyem
Ki vérét értünk adta
Életét nem sajnálta
Rabságért, szabadságért
Könny hull a szép hazáért
  
Udvarhelyi nagy erdőben kicsiny falu mit mesél
Faragott székely kapukon ezer év vésett remény
Belevéste minden búját, belevéste népe sorsát
Ó, népe sorsát.
  
Fent a csiki dombok között kicsiny falu mit mesél
Templomjának harangjától hit és remény visszatér
Harang hangját a szél viszi olyan messze, el sem hiszi
Ó, el sem hiszi
  
Hargitának legszebb részén kicsiny falu mit mesél
Vízzel árasztott sírjába örökre nyugodni tér

Három bika
( Petrás)

Három bika áll a hegy tetején,
Apa, fia, na és az öreg vén csibész.
Lenn a völgyben él a sok csinos tehén,
Most kell megmutatni azt, hogy ki a kőkemény
Nagylegény.

Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja,
Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha.
Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja,
Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha.

Fiatal legény, ami tény az tény,
Anyává tehetné a sok csinos tehént.
Lassan a testtel, ide hideg fej kell,
Büszkén lemegyünk, és végzünk az összessel,
Ahogy kell.

Azt mondja az apja, igen jámbor fajta,
Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha.
Azt mondja az apja, igen jámbor fajta,
Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha.

Öreg vén csibészen már látszik a kor,
Hatalmas szerszámát rég belepte a por.
Én már megtettem, amit én tehettem,
Most már ti jöttök, igen, így szólt csendesen,
Szerényen.

De amikor látja, hogy minden hiába,
Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha.
De amikor látja, hogy minden hiába,
Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha.Fodrozódik drága hangja, mikor az eső siratja
Ó, mikor siratja

Szép volt fiúk

( Petrás )

Füstös régi környék utcáit koptatom
Ott születtem én meg, ott az otthonom
Nem lakott ott gazdag, puccos úri nép
És ha jött az este, nekünk az út mesélt
Mesélte azt, hogy szép volt, szép volt fiúk
És tátott szájjal néztük, amíg a tűz kihunyt.
  
Esős vasárnap reggel, ha az öreg busz megáll.
Eszembe jutnak újra a régi cimborák
Mennyit álmodoztunk kint a csillagok alatt.
És azt hittük, hogy ez mindörökre tart
De közbe szólt az élet, nagyon-nagyon vigyázz.

Te úgysem leszel több, mint egy külvárosi srác.

Ott ahol, zúg az a négy folyó

( Kisangyal-Szakály )

Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, 
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. 
Dombok ormain érik már a bor, 
S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. 
Zöld arany a pázsit selyme, kékezüst a tó, 
Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.

Ott, ahol zúg az a négy folyó, 
Ott, ahol szenvedni jó, 
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezredévről mond mesét a szél
Búg a kürt az ősi vár fokán, 
Honvéd áll a Hargitán, 
Erdély szent bércére zúgva száll, 
Visszaszáll a magyar turulmadár.

Ott, ahol zúg az a négy folyó, 
Ott, ahol szenvedni jó, 
Hol csodás tündéri tó felett kacag
S nézi benne tűzarcát a nap
Hol regék születnek, száll a dal
Búg a kür,t az ős szilaj
S merre Erdély kéklő bérce áll
Zúgva száll a magyar Turulmadár

Ott, ahol zúg az a négy folyó, 
Ott, ahol szenvedni jó, 
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér
Búg a kürt az ősi vár fokán, 
Honvéd áll a Hargitán, 
Erdély szent bércére zúgva száll, 
Visszaszáll a magyar turulmadár.

Csatadal

( Petrás )

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!

Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld!
Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.
 

Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat!
Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?

Az én apám

( Petrás )

Az én apám '56-ban golyók között járt
Az én apám akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám ott volt, mikor dőltek a szobrok
Látta apám azt is, mikor jöttek a tankok
  
Mentőautó, rabszállító, ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád!
Az én apám azóta is büszke vadként él
Töretlen hittel és már semmitől sem fél
  
A jó apám úgy nevelte mindhárom fiát
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és Hazát
Öreg ember, mégis, hogyha hívná a Haza

Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna.

Ugye gondolsz néha rám
( Katonadal )

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom, visszajössz egy nyári szép napon,
Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sok ezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sok ezernyi vészen át.

Megállj holló

( Petrás )

Fáradt holló keresi a párját,
Nem találja, valamerre elszállt,
Elszállt messze, idegen hazába,
Szeretője mindhiába várja.
Elszállt messze, idegen hazába,
Szeretője mindhiába várja.

Akkor hagyta szegényt ott magára,
Mikor nagy szükség lett volna reája.
Megállj holló, egyszer még megbánod,
Hogy cserbenhagytad hű, szerető párod!
Megállj holló, egyszer még megbánod,
Hogy cserbenhagytad hű, szerető párod!

Búcsúzóul azt mondom, te holló,
Áruló szívednek nem terem jó!
Ne is gyere haza ide többé,
Országodnak idegene lettél.
Ne is gyere haza ide többé,
Országodnak idegene lettél.

Mától fogva feketében járjon,
Minden holló széles e világon!
Csak az legyen rút, fehér posztóba’,
Aki népének lett árulója.
Csak az legyen rút, fehér posztóba’,
Aki népének lett árulója.
Csak az legyen rút, fehér posztóba’,
Aki népének lett árulója.

Pató Pál úr

( Petrás-Petőfi)

Mint elátkozott királyfi, túl az Óperencián,
Él magában, falujában Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet, ha egy ifjú feleség,
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Roskadófélben van háza, hámlik le a vakolat,
A szél egy darab födéllel már tudj´ Isten hol szalad.
Javítsuk ki, mert maholnap padlásról néz be az ég!
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Puszta a kert, e helyett a szántóföld szépen virít,
Termi pőven a pipacsnak mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Hát a mente, hát a nadrág úgy megritkult, olyan ó,
Hogy szúnyoghálónak is már csak szükségből volna jó.
Hívni kéne a szabót, a posztó megvan véve rég,
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Életét így tengi által, bár apái nékie,
Mindent oly bőven hagytak, mégsincs soha semmije.
De ez nem az ő hibája, ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:˝Ej, ráérünk arra még!˝

Kanyargós

( Petrás)

Kanyargós a Tisza medre
Hát ha még bor folyna benne
Ha a Tisza járhat görbén
Magam dolgát miért szégyellném

Ha jó borra szert tehetek
Vízre rá sem hederítek
Persze aztán szűk az utca
Úgy kanyarog, mint a Tisza

Jaj, de széles lett a Duna
Be messze van Pesttől Buda
Itt is, ott is otthon vagyok
Dunának nem parancsolok

Hej, ha borral megitatnak
Szilaj, jó kedvem feltámad
Szép lányokkal táncot járok
Duna vízre fittyet hányok

Hopp, hopp, hopp, hej, hopp 

Magyar föld
( Petrás )

Felvidéken, Ipoly partján
Szól a magyar nóta
Fújja, fújja ezer éve
Mindig ezt dalolta
Magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Fújja, fújja ezer éve
Mindig ezt dalolta.

Délvidéken szilveszterkor
Éjfélt üt az óra
Magyar himnusz köszönti
Az új évet az ó-ra
Magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Magyar himnusz köszönti
Az új évet az ó-ra

Kárpátalján Vereckénél
Száll, repül egy gólya
Viszi a hírt nem, nem soha
Nem mondunk le róla
Magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Viszi a hírt nem, nem, soha
Nem mondunk le róla.

Erdély felől hideg szelek
Imádkoznak sírva
Hiszünk, hiszünk
Magyarország feltámadásában.
Hisz magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Hiszünk, hiszünk
Magyarország feltámadásában.

Székely Himnusz
( Mihalik- Csanády )

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk

Ameddig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen sorsunk jó vagy mostoha

Keserves múltunk évezredes balsors
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált
Jussunk e honban, székely magyar földön
Szabad hazában éljük boldogan.

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet
Jussunk e honban, székely magyar földön
Szabad hazában éljük boldogan.

Ki tudja, innen merre visz a végzet
Országhatáron, óceánon át
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped
Székely nemzeted Kárpát bérceken

Ős szabadságát elveszti Segesvár
Madéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiadnak sokszor még kenyere sincs

Már másfél ezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.

Csendes a Don
( Petrás )
  
Álmos a táj, nem muzsikál
Mint amikor egy szív, ha megáll
Búsul a vén őszi levél
Vissza talán már sose tér

De még mielőtt a földbe teszik
Mesélj milyen volt, mondd el nekik
Hogy csendes a Don
Egy halk sírhalom
És fázik a jéghideg földben a csont
De mind hazavár, mint a madár
Várja őket az otthoni táj

Hallgat a tábor, nincs csatazaj
Sírnak az ágak, néma a dal..