Messze idegenben
2007.08.22. 21:32
KÁRPÁTIA /Hol vagytok székelyek -album-/
-Messze idegenben-
Messze idegenben
Messze idegenben, a zúgó tenger partján, Fényes fogadóban ettem a vacsorám. Lányok kínálgatták hozzá a kenyeret, Én is vettem egytől, halvány volt, remegett.
Nem tudtam mi bántja, mért könnyes két szeme, Megsajnáltam nagyon, fájhatott a szíve. Aki csak ránézett nem vélhette másra, Szerelem hervassza, szíve sóvárgása.
Szép volt, szép volt a lány, itta a magyar szót, Megállt asztalunknál, szólt volna, mégse szólt. Csak nézett vergődve, majd könnye megeredt, Letörölte könnyét, úgy adott kenyeret.
Míg a pénzt váltotta, és búsan visszaadott, Felnézett egy szóra: ˝Én is magyar vagyok.˝ Könny, meg a magyar szó testvért hozott közénk, Tudtuk már mi bántja, mért jött sírva felénk.
Szava, mint a könnye megeredt és csengett, Elmondott magáról örömében mindent. Hogy álmában eljár minden éjjel újra, A virágos, dombos áldott Dunántúlra.
Mindene megvolna, soha nincs panasza, Mégis számolgatja mikor mehet haza. Nem nyughat a szíve, csak hazai tájon, Illatos, virágos, szép Magyarországon.
Addig is míg jöhet, azt üzeni velünk, ˝Minden más kenyérnél jobb a mi kenyerünk.˝ Mikor ezt kimondta, ráborult a falra, S kínját belesírta egyetlenegy jajjba.
|